Az univerzum egyes létezési rendszerei között az egyik különbség, hogyan viszonyulnak ahhoz a tényezőhöz, amit ti időnek neveztek. A ti világotokban az idő fontos szerepet játszik, más rendszerekben kevésbé vagy egyáltalán nem. Ez attól függ, hogy az adott rendszerben élők hogyan akarnak viszonyulni ehhez a tényezőhöz. Az idő tehát nem “eleve elrendelt” szereplője az univerzumnak, ahogy ti sokszor gondoljátok.

Ti a rendszeretekben lineárisan értelmezitek az időt. Van múlt, jelen, jövő. A múltat az emlékek jelentik, a jelent a pillanatnyi cselekedeitek, gondolataitok, érzéseitek, a jövőt a terveitek, elképzeléseitek, megvalósításra váró vágyaitok. Az események mögött ok-okozati összefüggéseket kerestek. Általában akkor gondoljátok azt, hogy előző életbeli emlékeket hoztatok magatokban felszínre, ha olyan emlékeid vannak, amelyeket nem tudsz összefüggésbe hozni mindazzal, amit tudatos emlékeidre gondolva megtapasztál jelen életdben. Ha egy más, számodra ismeretlen környezetben, ismeretlen emberekkel körbevéve véled látni magad. Nem tudod összehozni a jelenbeli tapasztalataiddal, amit megélsz, de határozottan érzed, hogy te vagy, aki mindezt megéli. Mivel ezekre az élményekre nincs más magyarázatod, esetleg eleve azzal a prekoncepcióval kezdtél el kutakodni magadban, hogy szeretnéd feltárni előző életeidet, ez lesz a kézenfekvő magyarázatod: megtapasztaltad egy előző életedet. Vagy ha egy nagyon futurisztikusnak ható környezetben látod magad, ugyanezt kivetíted a jövőbe, és azt mondod, ezek biztosan képek egy következő életemből.

Az elmétek minden hatást, ami ér benneteket, minden észlelést, legyen az külső vagy belső, rávetít egy időskálára. Nem érzitek magatokat komfortosan, ha valamihez nem tudjátok hozzárendelni az időt. Ha nem tudjátok eldönteni, hogy valami a múlthoz, a jelenhez vagy a jövőhöz tartozik.

Nézzük meg először, miből állnak össze bennetek az emlékek. Két komponensük van, egy mentális és egy érzelmi. Tehát van benned egy kép, egy vizuális élmény a környezetedről, magadról, a végrehajtott cselekedetekről. Ezt te úgy fogod fel, mint egy történés képi lenyomatát. Az érzelmek pedig adnak ezeknek a belső képeknek egy töltést. A képhez érzelmek társulnak: szeretet, öröm, harag, félelem, szégyen, kétségbeesés és még sorolhatnám. Mivel mind a képek, mind az érzések benned jönnek létre, azonosulsz velük és azt mondod: ezek az én képeim, az én érzéseim, hozzám tartoznak, tehát ez én vagyok.

Megpróbálok most átadni nektek egy képet arról, mi hogyan érzékeljük a gondolatokat, érzelmeket. Képzeljetek el végtelenül hosszú gitárhúrokat, amik átszelik az univerzumot. Megszámlálhatatlanul sok van belőlük. Ha valahol az univerzumban valaki megérinti a gitárhúrt, az érintés okozta rezgés végigszáguld a húron. De mivel egy végtelenül hosszú húrról beszélünk, az érintés okozta rezgés valójában időtlen. És bárhol tartózkodsz ebben az univerzumban, a rezgés hozzád is elér, te is megtapasztalhatod. Lehet, úgy döntsz, nem csak megéled az érintés okozta rezgést, hanem te is megérinted a húrt. Létrejön egy újabb rezgés, sőt, előbb-utóbb a két rezgés találkozik és létrejön a kétféle hatás kombinációjaként egy harmadik, új rezgés, a két eredeti pedig elhalkul. Az univerzumot keresztül-kasul behálózó húrok egymással is érintkeznek, így a rezgések a tér minden irányába terjedve száguldanak végig az univerzumon. A húrok a gondolatok és érzelmek. Egy rendkívül kiterjedt univerzális szimfónia egységeiként gondolkodunk és érzünk, ahol minden gondolat, minden érzés hatással van mindenre és mindenkire. A gondolat, ami épp most szöget üt a fejedben, a te rezonanciád egy olyan gondolathúri rezgésre, ami már időtlen idők óta zenél az univerzumban. És ahogy megfogalmazódott benned, máris kapott tőled egy rezonanciát, egy hatást, ami módosítja a húruniverzum zenéjenek hangzását. Ha csak minimális mértékben is. Azaz: a te gondolatod csak kis mértékben a tiéd. A te érzésednek csak töredékében vagy te a forrása. Ebből következik: amit a saját emlékeidnek hiszel, nem feltétlenül csak a te emlékeid. Nem csak a “saját” életedet éled, hanem egy kiterjedt univerzális közösség részeként egymás életét is éljük.


Kommentárok