Alapjaiban véve azt mondhatjuk, ti emberek azt fogadjátok el valóságosnak, amit a fizikai érzékszerveitekkel felfogtok, azaz amit láttok, hallotok, meg tudtok ízlelni, tapintani, szagolni. Igaznak pedig azokat az információkat fogadjátok el, amik egybevágnak az így szerzett tapasztalataitokkal. Van egy kiegészítő kitétel: az emberek egy része azt is elfogadja valóságosnak – függetlenül attól, megtapasztalta-e vagy sem – amit a tudomány állít. Ez azonban nem annyira általános kitétel, mint az előző, azaz sokkal többen bíznak a saját érzékszerveik által közvetített tapasztalatokban, mint a tudományban.
Ha tehát ülsz egy szobában egy széken, érzékszerveiddel letapogatod és kijelented: egy szobában ülök, fehér falai vannak, előttem egy ajtó, fölöttem a plafon, alattam a szék és a padló egy barna szőnyeggel; hideg van és dohos szagot érzek. Számodra ez a valóság. Ha én most odaállok melléd és azt mondom, a szoba falai zöldek, nincs is ajtaja, nem egy széken ülsz, hanem egy ágyon fekszel, nincs fölötted plafon, csak a kék ég, nagyon meleg van és egy dezodor illatát érzem… Mit fogsz erre mondani? Hogy én nem mondok igazat. Miért állítod azt? Mert te mást érzékelsz, tapasztalsz, mint amit én állítok.
Ha tehát ebben az esetben te azt állítod, a fal fehér, én pedig azt, zöld, azt fogod mondani, a te információd a valóságot tükrözi, az enyém pedig hamis. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű…
A valóságodat az érzékelésed determinálja. Ha a szemed nem abban a spektrumban érzékelné az általatok fénynek nevezett elektromágneses sugárzást, hanem mondjuk infravörös tartományban, ti sem fehérnek látnátok a falat. Sőt, vegyük a mi példánkat. A mi érzékelésünk teljesen eltér a tiétektől, még a tér struktúráit is másképp azonosítjuk. Ami nektek fal, áthatolhatatlan akadály, nekünk nem az. Most talán már jobban felsejlik bennetek: ha meg akarjuk érteni a kommunikációtokat, teljes mértékben rátok kell hangolódnunk, azt próbáljuk meg érzékelni, milyen képek jelennek meg bennetek, vagy milyen érzések, ha valamiről beszéltek vagy valamire gondoltok. Ezekből próbáljuk meg összerakni, hogy mi zajlik le bennetek, amikor valamiről kommunikáltok, hiszen az érzékelésünk teljesen más alapokon nyugszik. Azonban bennetek nincs még meg ez a képesség, nem tudjátok érzékelni, bennünk mi zajlik le. Így mindent, amit mondunk, a saját világotok, a saját érzékelésetek mentén értelmeztek. Lényegében a saját gondolataitokat és érzéseiteket vetítitek ki ránk, a saját valóságértelmezésetekbe próbáljátok belepréselni a mi világunkat. Így elég nehéz megérteni egy tőletek gyökeresen eltérő civilizáció működését.
És hogy még tovább bonyolítsam. Mi tudatosan éljük meg, hogy pillanatról pillanatra a gondolatainkkal és érzelmeinkkel formáljuk a valóságot. Ezért a valóság számunkra az, amilyennek látni akarjuk a világot. Ez most számotokra még elképzelhetetlen, hiszen a valóságot egy tőletek független dolognak gondoljátok, amire nem, vagy csak nagyon kicsit vagytok hatással. Erre majd később még visszatérünk, de nézzük tovább, hogy számotokra hogyan áll össze a ti valóságotok.
Hiszen mondhatod azt, hogy márpedig nem csak én látom fehérnek a falat, hanem minden ember annak fogja látni, akinek van szeme és rendes látása. Igen. De nem azért, mert az a fal fehér, hanem azért, mert az emberiségnek kollektív konszenzusa van arra vonatkozóan, hogy bizonyos toleranciaértékek között hogyan érzékel egy meghatározott energiát. Mert hogy a fal természetsen nem más, mint energia, egy meghatározott energiaspektrum. A mi kultúránknak ugyanerre az energiaspektrumra vonatkozóan más érzékelési konszenzusa van, mi másképp határozzuk meg, hogy ez az energia számunkra mi jelentsen. Ez minden élő rendszerre jellemző. Egy adott életteret betöltő tudatrendszer maga dönti el, bizonyos tapasztalatok megszerzése érdekében hogyan érzékeli a teret, az emergiákat, mennyire tág határok között mozoghat az adott rendszert alkotó élőlények érzékelése. Mert a ti érzékelésetek is csak nagy vonalakban konszenzusos, valójában minden egyes egyén érzékelésének vannak egyedi jellemzői. Érzékelés alatt itt most nem csak magát az idegrendszeri folyamatot értem, ami feldolgozza az érzékszerveitek által gyűjtött adatokat, hanem ezeknek az értelmezését is. Ezért van az, hogy nagy vonalakban hasonlónak írnátok le egy-egy embert vagy tárgyat, de mindenki érzékelésében lennének egyedi elemek. Sőt, míg neked lehet, hogy egy ember már első ránézésre szimpatikus, egy másik embernek antipatikus. Pedig ugyanazt az embert érzékelitek. Hogy miért érzékeltek bizonyos határok között eltérően, arról beszéljünk legközelebb.


Kommentárok